Havasi meggy, havasi meggykóró, kukujza, kukajsza, afinya, molabogyó − igen, ez mind-mind a fekete áfonya neve. Vadételek mellé szószt, mártást, süteményt, tölteléket, lekvárt, szörpöt, teát, bort és pálinkát egyaránt készíthetünk belőle, ízesíthetünk vele levest, köretet, pikáns édességeket.

A fekete áfonya Észak- és Közép-Európában honos, az erdélyi havasok és alpesi tájak jellegzetes nyári gyümölcse, 2500 méter tengerszint feletti magasságig megél. Hazánkban a Sopron környéki, a Vas és a Nógrád megyei erdőkben, ritkábban a Nyírségben fordul elő. A fekete áfonya alacsony félcserje, amely savanyú tölgyesekben, bükkösökben, fenyőerdők szélén érzi jól magát, csoportosan nő, és kisebb borsó nagyságú, sötétkék termést hoza levelek tövében. Az áfonya az egyik legegészségesebb gyümölcs.

A vörös áfonya ugyancsak hegyvidéki, piros gyümölcsű faj, nagyon savanyú íze miattcsak feldolgozott formában fogyasztjuk. Magyarországon például a Zempléni-hegységben, a Mecsekben, az Őrségben, a Kőszegi-hegységben fordul elő, de jóval ritkább, mint fekete rokona.

Termesztésre a kék bogyós fürtös áfonya, a magasbokrú áfonya alkalmas: nagyobb ültetvények az Egyesült Államokban, Ausztráliában, Új-Zélandon és Chilében nőnek. A tőzegáfonya pedig igen nedves, savanyú talajon, tőzegmohalápokon (Észak-Alföld, Mátra) fordul elő. Szigorúan védett faj, eszmei értéke tízezer forint.

Szedhetjük erdőben, cserjésben is, de szerencsére egyre több helyen kapható is. Az áfonya növényi rostokat adó pektint, gyümöcssavakat, cukrokat, A-, B1- C- és D-vitamint tartalmaz bőségesen, kiemelkedően magas a káliumtartalma, van benne kalcium, vas, magnézium, mangán, cink, kén, foszfor, vas, továbbá gyökfogó flavonoidokat (főleg antociánokat) nyújt nagy mennyiségben. Gyógyhatását elsőként Bingeni Hildegard apátnő írja le a középkorban.

Az áfonya lé vagy lekvár formájában a szembetegségek természetes gyógyszere: használják a szem különböző betegségeire − szürke- és zöldhályog, cukorbetegség miatt keletkező látási zavarok ellen −, s mivel sok A-vitamint tartalmaz, a farkasvakság gyógyítására szolgáló gyógyszer alapanyaga.

Az áfonyalekvár manapság is nagy hasznára lehet a monitor képernyőjére meredőknek. A gyógyszertárban kapszulás koncentrátumként kapható.

Pitébe sütve is remek az áfonya! Magas antioxidáns-tartalma a kötőszövetek és a bőr egészségét segíti. Antibakteriális és keringést serkentő hatása is van. Az áfonya a szív- és érrendszeri betegségek gyógyszere, ösztönzi az immunrendszer védekezését, csökkenti a "rossz" koleszterin mennyiségét a vérben, és gátolja a rák egyes fajtáinak kialakulását. Megőrzi az agy frissességét, az emlékezést serkenti, és lassítja a motoros funkciók leépülését. Az öregedéssel járó Alzheimer- és Parkinson-kór kialakulásának megelőzésére és kezelésére időseknek diétaként ajánlják.

A fekete áfonya leveleinek − akár nyersen fogyasztva − enyhe vércukorszint-csökkentő hatása van, a főzet is jó a cukorbetegeknek, a népi gyógyászat vérnyomáscsökkentőként, vizelethajtóként és köhögéscsillapítóként is számon tartja. A levelekből készült tea, a termés frissen, szárítva, teának, esetleg gyógypálinkaként fogínygyulladás, szájbetegségek, gyomorbajok, epe-, hólyagproblémák, hasmenés esetén vagy vesetisztításhoz ajánlott. Frissen viszont a bogyók éppen hashajtó hatásúak. De bármilyen italként elkészítve csodás a bélflórára! Vadhúsokhoz is nagyon finom, egy kis vörösborral összeforralva.

Időigényes sokat szedni belőle, úgyhogy az erdőben senki nem fogja elcsapni vele a hasát. Lekvár, szörp, bor, sőt gyógybor és -likőr készíthető belőle, gyümölcsleves, gyümölcssaláta alapanyaga, sütemények, muffinok ízesítője, tölteléke. A vadételek − őz, nyúl, szarvas, vaddisznó − nélkülözhetetlen körete, ilyenkor kompót, lekvár, mártás, szósz vagy saláta formájában tálalhatjuk. A friss termés natúr joghurttal és müzlivel egészséges reggeli ínyencség. Az áfonya éretten is jól eláll hűvös pincében vagy hűtőszekrényben, jól fagyasztható, ezért általában így tartósítják.